Bicajtúra

   2015. április 18-án  végre kezdetét vehette a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség régen betervezett első számú közös kerékpáros túrája szűkebb Hazánk, Kárpátalja útjain. Az előkészületek elején többen is jelezték részvételi szándékukat, de az indulásunkra végül is négyen gyűltünk össze. Egy bátor hölgy és három legény. Név szerint: Kalitics Erika, Biszinger Róbert, Pfeifer István és jómagam.   Kisebb eligazítás, videózást követően, valamicskével hét óra után útnak is indultunk.  el is. 

 Első megállónk a Munkács határában lévő őrhegyaljai obeliszk mellet volt, ahol Munkács magyarsága a ruszin barátainkkal karöltve, együtt szokta megünnepelni a március 15-i Nemzeti Ünnepünket. Kisebb szusszanás után folytattuk utunkat, Kölcsény községet érintve, Beregszentmiklós irányába. Valaha számos magyar család is élt itt, de az idők során vagy beolvadtak a helyi ruszinság körébe, vagy elvándoroltak más vidékekre. A falu központjában meglátogattuk a korábban szovjet katonák által tönkretett Rákóczi-várat, ahol a jelenlegi várkapitány, Bartos József volt szíves bemutatni azt is, hol tartott légyottot a munkácsi vár hős védelmezője, Zrínyi Ilona és Thököly Imre.

  Onnan Beregvár felé vettük az útirányt, ahol csak a messzeségből láthattuk a Schönborn család  kastélyának impozáns tornyát. Ez az útszakasz viszonylag veszélyesnek bizonyult, hiszen főút lévén, sorban húztak el mellettünk a kamionok, de hála az Úrnak, ezt is megúsztuk balesetmentesen. Ezt követően, a Latorca-hídján átkelve, a régi országúton folytattuk utunkat Szolyva városa felé. Mielőtt elértük volna, megkóstoltuk a közeli Paszika falu melletti ásványvíz-forrás valaha nagyon finom vízét. 

  Szolyván nem hagyhattuk ki a város központjának meglátogatását, s főleg a város szélén található sztálini terror áldozatainak tiszteletére létrehozott emlékparkot, ahol a több mint 40 000 elhurcolt ártatlan áldozat emlékére elmondtunk egy fohászt.

  Mivel a fokozatosan emelkedő utak és az állandó ellenszél sok energiát vett ki belőlünk, Galambos község egyik buszmegállójában, védve az állandó széltől, elfogyasztottuk az ebédünket. Alaposan föltöltődve energiával sorra vettük Polenát, Poroskőt. Sajnos, egy sajnálatos félreértés miatt nem, nem a megbeszélt szálláshelyünkön, a"Sipovec" turistaszállóban töltöttük az éjszakánkat, hanem a Biszinger család közreműködése kapcsán, egy nem rosszabb helyen, a percsenyi "Nyírfácska" szállodában, ahol végre meleg ételt is fogyaszthattunk, s zuhanyozási lehetőségünk is volt.

 Másnap, Ungvár felé vettük az útirányt.  A varázslatos Ung-völgyében, útba ejtettük a szomorú látványt nyújtó Nevickei-várromot is. Innen már csak egy ugrás volt Kárpátalja fővárosa, Ungvár. Itt sem hagyhattuk ki a várban lévő múzeum meglátogatását. Sok szép élménnyel és az uzsonnánkkal föltöltődve, indulhattunk a körutunk befejezését jelentő Munkács felé, ahova egy kerékjavítással is "fűszerezve", délután öt óra tájékában, több mint 150 km megtétele után, szerencsésen meg is érkeztünk.

 Jöhet a következő bicaj túra, ahol remélhetően nagyobb csapat részvételével is sikerül élménydús programot összeállítanunk!

 Jó munkát!

 Öcsi bá