Tanulmányi ösztöndíjjal az USA-ban. Ilosvay Heni beszámolói

A Külföldi Magyar Cserkészszövetség tanulmányi ösztöndíj pályázatnak köszönhetően egy nyarat Amerikában tölthetek, s a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetséget képviselhetem.  Egy nagyon izgalmas két és fél hónapnak ígérkezik számomra.  Továbbiakban az elmúlt hetekről egy rövid beszámolót olvashattok. 

Utazásunk. Négy jókedvű cserkész, Farkas Zsuzsanna (VMCSSZ), Kantár Kristóf (SZMCS), Antal István (RMCSSZ) és jómagam, június 25-én felpakolva a Liszt Ferenc repülőtérről az óceán túloldalára vettük az irányt.  Hosszú út előtt álltunk, de egy nagyszerű társasággal hamar elrepül tizenegy óra. 7000 km, azért mégsem kevés. J Én már akkor tudtam, hogy klassz csapat leszünk. A szavak nem biztos, hogy át tudják majd adni azt az érzést, amit szeretnék, de igyekszem. 

New Jerseyben a Tamás családnál. Az első héten Tamás Zsuzsáéknál laktunk New Jersey-ben, Cliftonban. Nagy szeretettel fogadtak minket. A garfieldi cserkészotthonba, a magyar hentesüzletbe, a magyar klubba és a helyi obszervatóriumba is ellátogattuk ittlétünk alatt.  Bodnár Gábor lányával, Ágnessel is találkozhattunk személyesen. A közös esti szalonnasütésen, grillezésen, éjszakába nyúló beszélgetéseken át a szülinapi partiig minden örök élmény marad. 

Rákok, kagylók, hullámok. ASandy Hock parton egy remek délutánt tölthettünk a családdal. Sok mindent rejthet az óceán vize, vigyázzatok! 

Ebéd a Hudsonon. Manhattan felhőkarcolóira az obszervatórium kilátójából is ráláthattuk, de közelről egészen más élményt kap az ember.  Lendvai Imrével, a KMCSSZ elnökével egy nap Manhattanben barangoltunk. A Hudson folyón egy komppal keltünk át, majd egy öböl-körútra mentünk, így egész közelről láthattuk a One World Trade Centert, a Szabadság-szobrot. Végállomásunk az Empire State Building volt, amelynek a 86. emeletéről nézhettünk rá New York magas épületeire. Imre utazásunkat izgalmas történetekkel fűszerezte.

Nyári magyar iskola tábor. New Jerseyből 8 órás út várt ránk Buffaloig, ahonnan Fillmore-ba vettünk az irányt, a Sík Sándor Cserkészparkba. Július 4-től tart a cserkészprogramokkal átszőtt iskolatábor, amely a gyerekek magyar nyelv fejlesztését, a magyar kultúra megismerését és a magyar közösség erősítését tűzte ki céljául. Nagy munkát végeznek 48 éve a vezetők, és még mindig olyan nagy odaadással és lelkesen készülnek a tanórákra, s különböző programokra, mint a kezdetek kezdetén. Az iskolatábor cserkész módszerek szerint zajlik. A gyerekekkel a Letchworth State Parkban töltöttünk néhány órát, ahol lubickolhattunk egyet, másnap pedig egy farmra látogattunk el, illetve a Genesee folyóban is megmártózhattunk. Helyettesítő tanár voltam két napon keresztül, ami egy nagy löketet adott számomra. Tábortüzet vezetünk, kézművesedünk, néptáncolunk, zenélünk, masírozni tanulunk különböző alakzatokba fejlődve. 

Nem úsztuk meg szárazon. Nagy meglepetés volt számunka, amikor megtudtuk, hogy a  Niagara-vízeséshez is lesz alkalmunk elmenni. Gyönyörű és hatalmas élmény volt. 

Ami még ránk vár. Jubileumi nagytábor, Itt-Ott konferencia, Clevelandi cserkésznap és bármi más. Mi készen állunk!  

Fillmore, Sík Sándor Cserkészpark

2015. július 16.

Ilosvay Henrietta

New Yorkban a Kozma családnál. Az iskola- és a jubileumi tábor közötti időszakot a Kozma családnál töltöttük. Fantasztikusan éreztük magunkat, amit nagyon köszönünk nekik. Sok élményben volt részünk. Észre sem vettük, hogy két hét eltelt. Sok nevezetességet bejártunk és megnéztünk. Erről a tartalmas 14 napról olvashattok a beszámolóban.

Sárga taxi, felhőkarcolók, hamburgerek. Két hét alatt sikerült több alkalommal bejutnunk Manhattanbe, ahol lábunkat nem kímélve jártunk utcáról utcára. Hatalmas élményt adott az Amerikai Történeti Múzeum, a Central Park, az ikertornyok emlékparkja. Átkompoztunk Staten Islandra, a híres Brodwayn sétálhattunk, s a Times Square-en kávézhattunk. Részt vettünk egy Broadway színdarabon, amely lehengerlő volt. 

Fővárosban, Washington D.C.-ben. Pár napot Washington D.C. -ben turistáskodtunk. Fogarasi Beáta volt a vendéglátónk, aki időt nem sajnálva bejárta velünk a helyet. New York után egy sokkal csendesebb városba csöppentünk. Bea által a Capitoliumba is bejutottunk, s Washington obeliszkjéről csodálhattuk a várost. Lincoln-emlékműnél is jártunk és az elnök rezidenciáját is a távolból megsasolhattuk. Zsuzsival Átmentünk Virginiaba, ahol a Nemzeti temetőt és a Pentagont néztük meg. 

Magyar szívnek a magyar szó… Washington múzeumait járva több magyar családdal is találkoztunk. Nagyon barátságosak és nyitottak voltak. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy ők is cserkészek. Kicsi a világ!- ismét beigazolódott.

Magyar tanya, magyar ízek. Nagyon jó volt magyar hangot hallani turistáskodásunk alatt, de még jobb érzés, amikor egy nagy magyar programon több családdal és cserkésszel is találkozol. Pennsylvaniaban egy ilyen eseményen voltunk.

2015. augusztus 2.

White Plains, NY

Pattogó tűz, mosolygó arcok, kurucélet- kell ennél több?

A 18. század hangulatát, a Rákóczi szabadságharc kibontakozását a jubileumi nagytábor elevenítette meg, amely a Sík Sándor Cserkészparkban került  megrendezésre. Jóval a tábor előtt a táborparancsnokkal, Szentkirályi Endrével beszélgettem a jubileumi táborról. Már akkor érzetem azt a szervezettséget és odaadást minden vezető részéről, amit a táborban meg is tapasztaltam. Különös és szívmelengető érzés volt 800 cserkész ajkáról felcsendülni a cserkészindulót. Tíz altáborban működtünk. A programtörzsben lévők azok voltak, akik a kerettörténetért, a vásártér üzemeltetéséért, az akadályverseny levezetéséért feleltek, s besegítettek a tábori logisztikába. Ebben voltunk, mi ösztöndíjasok is. Ha labancot játszottunk nemcsak a parókát, hanem a komor arcot is felvettük; nemesként arannyal díszített ruhákban pompáztunk, de azért Rákóczi kuruc katonáiként is megálltuk a helyünket, sőt, igazán ott jeleskedtünk. Tudni kell, hogy kis csapatunkban 18 és 94 év közöttiek bvoltak. Először furcsa volt számomra ez a felállás, de a tábor ahogy múlt, egyre jobban megbizonyosodtam arról, hogy nem lenne ilyen a tábor hangulata, nélkülük nem lenne egész. A fiatalabbak és a tapasztaltabbak közötti összehangolódás nehezen indult, de a tábor végére egy jól összegyúrt csapattá kovácsolódtunk. Az esti táncházak alkalmával a mezőségi szerelmese lettem. A jubi nagy lehetőséget adott arra, hogy magyar hagyományainkat, történelmünket, népszokásainkat, mesterségeinket még jobban megismerjék a gyerekek. A táborozó nemcsak szemlélője, hanem megélője is lehetett ezeknek a programoknak, az ágyútöltéstől a néptáncig. Az élményeken túl olyan cserkészbarátok élettörténeteivel gazdagodtam, amely követendő példa lehet mindannyiunk számára. Nagyon sokat tanultam a vezetésről, szervezésről, saját határaimról, képességeimről. A jubitábor által betekintést nyerhettem egy nagyon jól és sokszor átgondolt tábor szerkezetébe, s öröm volt számomra, hogy kivehettem a részem belőle. Több területen is sok pluszt adott számomra ez a 10 nap, amit hazatérve kamatoztatni szeretnék.

Nyaram legmeghatározóbb eseménye volt ez a tábor, amelyre mindig emlékezni fogok. Éljen Rákóczi, éljen a szabadság!

„Gyökereinkből sarjad a jövőnk” ITT-OTT konferencia

A Magyar Baráti Közösség szervezésében minden évben megrendezésre kerül az ITT-OTT konferencia, a Reménység tavánál, Ohióban. A találkozó vezérgondolata a „Gyökereinkből sarjad a jövőnk” volt. Az MBK céljai közé tartozik a magyar kultúra ápolása, s az összmagyar összetartás elősegítése. Az egyhetes előadássorozat mellett közösen túráztunk és élveztük egymás társaságát. Kárpátaljáról, Dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, mint előadó volt jelen. A kötetlen beszélgetések, az ebédek készítése, tóparti pihenések összehozták a csapatot idén is. A művészi irodalmi előadások csak emelték a program színvonalát, illetve a Gyanta együttes hajnalig tartó muzsikájának sem lehetett ellenállni. 

Utolsó állomásunk, Cleveland

Mint minden alkalommal, most is hatalmas vendégszeretettel fogadtak bennünket. Két hetet töltöttünk Clevelandban, Pigniczky Esztiéknél, akik időt és anyagiakat nem sajnálva vittek különböző helyekre. Ittlétünket egy biciklitúrával kezdtük a helyi parkban. Sokat utaztunk, de nemhiába. Tettünk „egy kis” kitérőt, s leutaztunk New Brunswickba, ahonnan GPS nélkül vágtunk neki Philadelphiának. Egy gyors városnézés fért csak bele az időkbe, de ez is maradandó élményt adott. Majd esti fényeiben láthattunk Pittsburgh városát. Visszatérésünk után az amish közösség mindennapjaival ismerkedhettünk meg. Mindannyiunk számára meghökkentő volt, hogy ők áram, gépek, telefonok nélkül élnek a 21. században. Igaz, nagyanyáink sem éltek másképp, mindenesetre nagyon érdekes volt mindezt látni is. Két csodálatos napot töltöttünk Chautauquán, amiért nagy hálával tartozunk Mészáros Andinak. Clevelandi látogatásunk utolsó akkordja a Cserkésznap volt, ami 60. alkalommal került megrendezésre. Elsődleges célja, hogy az érdeklődők betekintést nyerhessenek a cserkészetbe. Nagyon jó érzés volt újra találkozni azokkal, akikkel a nyár folyamán megismerkedtünk. Az esemény alatt magyar ételek illata csábíthatta a magyar és amerikai vendégeket. A cserkészvezetőkből álló regöscsoport a tanulás és munka mellett odaadóan és kitartóan tartanak próbákat, amely előadásukban látszott is. Clevelandban nagy magyar közösség él, amely a cserkészet adja az egyik erős alappillérét. Nagy dolgokat vittek véghez eddig, azért mert elszántak és elkötelezettek voltak. A mi közösségeinkben is hatékony munka folyik, de mindig lehetne jobb. Úgy gondolom, hogy ez egy példa lehet minden cserkészközösség számára.  A nagy hazatérés előtt a Gloetzer és a Papp családdal tölthettünk pár napot, amelyet ezentúl is köszönünk. Az, hogy Amerikában tölthettem egy nyarat, természetesen nagy dolog volt számomra, hiszen nem mindenki mondhatja el, hogy járt az indiánok földjén. Utazásom előtt kíváncsi voltam, hogy a hasonló helyzetben élő magyarság és cserkészet hogyan tud megmaradni. Megbizonyosodtam, hogy mindez akarat kérdése. Az a maroknyi magyar, sokat tesz magyarsága megmaradásáért, kultúránk ápolásáért. Cserkészként élni egy másik földrészen nem sokban különbözik az itthon megszokottól. Azonban vannak olyan területeik, amelyben erősebbek. Ha csak a logisztikára, szervezésre, kreativitásra gondolok. Van mit fejlődnünk, de az egyik vezetőm szavaival élve „Semmi sem lehetetlen!”. Szeretném, ha sok cserkész cserkészként élne, cserkészlelkülettel, és olyan odaadással tenne a közösségért, mint ahogy azt odakinn megtapasztaltam. A cserkészethez fűződnek legszebb élményeim és egyben kihívásaim is. Itt találtam igazi közösségre, barátokra. Szeretném, ha minél több magyar fiatal részese lehetne ennek a leírhatatlan érzésnek. Így míg a fentiek engedik, én minden erőmmel azon leszek, hogy közösségem, csapaton és a szövetségem javára legyek.