– Száz évvel ezelőtt, a Trianon előtti Magyarországon az elsők között indult meg a cserkészmozgalom. Elsősorban oktatási intézmények és egyházi közösségek voltak a fenntartói a cserkészcsapatoknak a mai Kárpátalja településein ugyanúgy, mint az akkori Magyarország más vidékein. 1920 után sokfelé szakadt az ország, és ez kihatott a magyar cserkészéletre is. Később Csehszlovákia keretein belül is lábra kapott a mozgalom, az 1920-ban megalapított Csehszlovákiai Cserkészszövetség keretein belül működhettek tovább a kárpátaljai magyar, ruszin (akkor orosznak nevezték), zsidó és cseh cserkészcsapatok. 1926-ban a cserkészet alapítójának, Sir Robert Baden-Powellnek a közbenjárására a magyar cserkészcsapatok külön alosztályt alkothattak a csehszlovák szövetségen belül. A városokban több cserkészcsapat is működött, de voltak cserkészcsapatok a nagyobb községekben is.

Kárpátalján a cserkészcsapatok jól működtek egészen a negyvenes évek elejéig, majd a front közeledtével a cserkészcsapatok működése alábbhagyott, a vezetőket katonai szolgálatra hívták, a szovjet megszállás után pedig átvette a helyét az egész más ideológiai alapon működő pionírmozgalom (úttörőmozgalom).

– Hogyan szerveződött Kárpátalján újjá a cserkészet, és hogyan került ön kapcsolatba a mozgalommal?

– Miután Magyarországon nem tudták beolvasztani az úttörőszövetségbe, betiltották a cserkészmozgalmat. Ennek ellenére a magyar cserkészet nem szűnt meg 1945-ben, nyugaton, az emigrációban folytatta tevékenységét. A II. világháború után emigrált magyarok között nagyon sok cserkészvezető volt, és az évek során az idegenbe szakadt magyarság megmaradásának legnagyobb támaszává váltak az ottani magyar cserkészcsapatok, melyek Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) néven alakultak szervezetté, és négy kontinensen nagyon sok csapatban nevelték és nevelik a Nyugat-Európában, Észak- és Dél-Amerikában és Ausztráliában élő magyar gyerekeket. Nagyon komoly mozgalommá vált, az egyik vezetője, Nagy László a világ cserkészszövetségének a titkára is lett a 70-es években.

A nyolcvanas évek végén, amikor már Magyarországon érezni lehetett az enyhülést, Bodnár Gábor, a KMCSSZ akkori vezetője találkozott Grósz Károly pártfőtitkárral és kérte, hogy engedélyezze a magyar cserkészet újraindítását. Az ő szakmai és anyagi támogatásukkal 1989-ben Magyarországon elkezdték újraszervezni a mozgalmat. Majd fokozatosan bevonták a határon túli magyar területeket is, 1991-ben így kerültünk mi kárpátaljaiak is képbe. Ekkor küldtek ide embereket, akik tájékozódtak, hogy kik lehetnének azok a fiatalemberek, akikre rá lehetne építeni a mozgalmat. Az akkori egyházi és KMKSZ-es vezetőket arra kérték, hogy javasoljanak nekik olyan embereket, akik energikusak, mozgalmi munkában már bizonyították rátermettségüket. Elsősorban olyan fiatal pedagógusokat kerestek, akiknek egyházi kötődéseik is voltak, és végül tíz 20–30 év közötti embert kértek fel arra, hogy vegyenek részt egy, a KMCSSZ által Gödöllőn szervezett vezetőképző táborban. Az első tíz emberből heten kezdtük el a munkát, ezek még ma is dolgoznak: a bátyám, Popovics Béla, Bárdos István, Tegze József, Kozma József, Rás Tibor, Nagy Sándor és jómagam. Az első évben Beregszászban, Csongoron, Huszton, Munkácson, Nagyszőlősön, Ungváron és Técsőn indítottuk el a cserkészmunkát, az év végén, 1991. december 15-én pedig Munkácson megalakítottuk – több, az 1944-es évek előtt tevékenykedő öregcserkésszel, így pl. Gulácsy Lajos református püspökkel, dr. Ortutay Elemér görögkatolikus pappal – a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetséget is.

Egyikünknek sem volt cserkészmúltja, mindannyian először Gödöllőn a kéthetes táborban kaptunk a cserkészetről érdemi képet. A nyugati magyar cserkészvezetőktől és a megalakult Magyar Cserkészszövetség vezetőitől is sok segítséget kaptunk és kapunk mind a mai napig.

– Mennyire lett sikertörténet az újraindított kárpátaljai magyar cserkészet?

– Az újraindulást követő években további településeken kezdtek hozzá – a már általunk kiszemelt, majd megfelelő képzésen képesítést szerzett – vezetőink a munkához, így Aknaszlatinán, Barkaszón, Benében, Csapon, Mezőkaszonyban, Palágykomorócon, Tiszaújlakon és Visken is. Az elmúlt 21 év alatt megszerveztük a saját vezetőképző táborainkat, lapot indítottunk Nyomkereső címmel, a kárpátaljai magyar közéletben is aktívan részt vettünk. A kilencvenes évek második felére elértük, hogy egyidejűleg 600–700 magyar fiatal cserkészkedett, tíz csapatban Kárpátalján. A kétezres évek első felére azonban különböző okoknak köszönhetően ez a létszám jelentősen megcsappant, sok csapatunk megszűnt. Vezetőink családot alapítottak, Magyarországra települtek át stb. 2005-ben már csak a beregszászi és a munkácsi cserkészcsapat működött összesen mintegy 150 cserkésszel.

Most ismét egy emelkedő ívű pályán halad a szervezetünk. Jelenleg öt aktív csapatunk van, amelyben 300 tagdíjfizetőt tartunk nyilván, ennyien cserkészkednek rendszeresen. De több településen is folyik jelenleg cserkészmunka, aminek köszönhetően remélhetőleg hamarosan újabb csapataink alakulnak. A világban működő magyar cserkészszövetségek a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma tagjaiként egy hároméves stratégiai tervet alkottak. Ennek a végére ismét az itteni magyarság meghatározó ifjúsági-nevelőmozgalmává szeretnénk válni, csapataink számát szeretnénk megháromszorozni és a tagságunkat megduplázni. Ez egy reális célnak tűnik, amihez remélem lesz elég emberünk és kitartásunk is. Ehhez többek között felnőttképzéseket fogunk a közeljövőben beindítani. Nem lesz korhatár, akár nyugdíjasok is jöhetnek. Főleg a pedagóguskollégákra számítunk, de nem csak. Ezeken a hétvégékre tervezett képzéseken mindazokat az alapokat megkapják majd, amire szükségük van ahhoz, hogy saját közösségükben egy cserkészcsapatot elkezdhessenek felépíteni. E mellett a szakági (vízi, hegyitúra, regös) cserkészetet is meg fogjuk erősíteni, további sok vonzó programot fogunk szervezni.

– Miért érdemes egy kárpátaljai magyar gyereknek cserkészkednie? A szövetség sok jó programot szervez a számukra?

– Tőlünk elsősorban folyamatos közösségi létet kap a gyerek, amelyben ő heti rendszerességgel találkozik a cserkészettel. A cserkészetnek korosztályos kidolgozott pedagógiai módszertana és ehhez kapcsolódó tematikája van. Ezt úgy nevezzük, hogy cserkész próbarendszer, ennek az anyagát veszik át játékos módon az őrsvezetők a cserkészekkel, heti rendszerességgel. Minden őrsnek megvannak a maga szimbólumai, indulója, zászlaja, titkos jele stb. A foglalkozások mellett vannak csapat és szövetségi szintű programok, kirándulások, bálok, vetélkedők, túrák, kézművesnapok. Az év megkoronázása a nyári cserkésztábor, ahova csak azok juthatnak el, akik az egész éves munka során aktívak voltak, jelen voltak, odatették magukat megfelelve az elvárásoknak.

Nem utolsósorban egy hatalmas családhoz való tartozásnak az érzését is megkapja, hiszen a világ legnagyobb ifjúsági mozgalma, mintegy 200 országban közel 40 millióan cserkészkednek.

A cserkészetünk az Isten, haza, embertárs, magyarság szolgálatának négyesére épül. Lehetőséget ad mindenkinek önkéntes alapon ehhez a nagy családhoz való hozzátartozásra, a saját egyéniségének a kibontakoztatására és a saját tehetségének a felfedezésére, ehhez persze kellenek a jó vezetők is.

A cserkészet egyébként egy folyamatos vezetőképzés, amihez persze kellene a jó vezetők is. Teleki Pál főcserkész, miniszterelnök mondta: „A vezetés elsősorban példa.” Az ebből a rendszerből kikerült gyerek a legtöbb esetben a felnőtt életében is hasznosítja azt, amit a cserkészettől kapott. Igyekszik a munkahelyén is megfelelni, a kollégái előtt is jó példával elöl járni, a szabályokat betartani, igyekszik jó emberré válni. Amennyiben vezetővé válik, azt a feladatot is igyekszik alázatosan és tisztességesen elvégezni. Sok egykori cserkész tölt be ma Kárpátalján vezető tisztségeket különböző helyeken.

bzs

Forrás: http://www.karpataljalap.net/