A cserkészcsapat tagjai az idei cserkészbálon a hagyományos lakodalmas szokásokat elevenítették fel. A „tritikálén nevelt, magyar, fehér bögyös” menyasszonyt a magyar hagyományokhoz híven vőfély kérte ki a násznagytól a „pávafarkú kakas” számára, s amikor nagy­so­ká­ra előkerült a menyasszony, s vőfély urunk elbúcsúztatta a szülők­től féltett szemük fényét, s nagy sírás közepette a leánykoszorútól az asszonnyá váló menyecskét, Isten színe előtt is megköttetett a házasság. Az „ironikus, neurotikus és katolikus”, mindemellett „nagypatájú és púpos hátú” legény a semleges egyház törvényei szerint vette nőül „ökörtérdű, tenyeres-talpas” aráját, s ezzel vélhetően élete legjobb döntését hozta meg, hisz a leány a teljes násznép előtt tett esküt arra, hogy élete szerelmének kedvéért a kocsmát is gyakran meglátogatja majd.

A lakodalmas keretmese első, könny- és mosolyfakasztó jeleneteit követően Jakab Annamária cserkészparancsnok (a boldog ara) köszöntötte a csapat 19. bálján megjelent sokaságot. Az eddigi bálok mindegyike valamely kerettörténet mentén szerveződött, s a vadnyugati és az időutazós bál után idén gyökereinkhez, hagyományainkhoz kívántak visszatérni a cserkészek. A cserkészetben alapvető hangsúly esik a hagyományőrzésre, ezért nagyszüleink, dédszüleink mindennapjaiból, ünnepeiből, szokásaiból – mindig az alkalomhoz leginkább illő formában – majd’ minden cserkészprogramba igyekeznek bevonni valamit. Mindennek és a lakodalmas bálnak pedig remélhetőleg lesz akkora a hatása, hogy a kis- és nagyobb cserkészek is hagyományos keretek között tartsák meg lakodalmukat, amikor eljön annak ideje.

A történelmi egyházak képviseletében Taracközi Ferenc beregszászi református lelkész és Molnár János beregszászi római katolikus esperes-plébános köszöntötte a jelenlévőket. Taracközi Ferenc Reményik Sándor Istenarc c. versére emlékeztetett, s arra biztatott, hogy amikor lekerülnek a farsangi maszkok, és megkezdődik a böjti időszak, engedjük, hogy az „ezer réteg alól” felszínre jöjjön, kézzelfoghatóvá váljon a bennünk rejlő istenarc. Molnár János örömét fejezte ki az esemény hagyományőrző voltáért, hiszen szokásainknak köszönhetően vagyunk mi magyarok.

A szervezők Tihor Krisztián beregújfalui néptáncos felkészítésével rábaközi tánccal elevenítették fel a lakodalmi mulatságok hangulatát, a táncházban pedig Jakab István vezetésével magyarbődi és viski táncok következtek, melyekhez a talpalávalót a Sodró Együttes biztosította.

A mulatság közepette busó­maszkos alakoskodók rabolták el a fiatalasszonyt az óvatlan férj mellől. Váltságdíjat a jelmezbe öltözött kiscserkészek fizettek a menyasszonyért, akit a kicsik jelmezbemutatós táncának köszönhetően kapott vissza a násznép. A jelmezes leányok és legények, a népmesék tündérszép leányai és daliás királyfiai emléklapot és játékot kaptak ötletes jelmezeikért. A páros vetélkedő során a leányok a krumplipucolás, habverés és gombvarrás, míg a legények a nyakkendőkötés, vízivás, kukoricamorzsolás feladatával küzdve bizonyíthatták rátermettségüket. A legügyesebbnek a Sümegi Nóra és Jakab István alkotta páros bizonyult, akik a bálkirálynő és bálkirály címével együtt egy kékfestő kötényt és egy sodrófát, illetve egy tábla szalonnát és egy karikás ostort nyertek.

Kihirdették A jó munkáért elismerés idei díjazottjait is Kázmér Vivien őrsvezető és Tominec Mihály segédtiszt (az újdonsült férj) személyében.

Éjfél táján lekerült a leányságot jelző koszorú a menyasszony fejéről, s mindenki megtáncoltathatta az újasszonyt.

Borbíró Mihály és Korcsma Ancsa nem mindennapi lakodalma hajnalig tartó mulatsággal zárult.

„Ez a kislány akkor szép, mikor koszorú van a fején. Megy az Isten házába, ráborul az úrasztalára. Csatos imakönyv van a kezébe’, régi szeretője jár az eszébe’. Páros csillag az égen, ragyog a fekete szemében.”

Forrás: Espán Margaréta

Kárpátaljalap.net

VIDEO.