Magyar és Lengyel Cserkészszövetségek V. Konferenciája/ Gericntúra

Az a megtiszteltetés ért bennünket, kárpátaljai cserkészeket, hogy részesei lehettünk egy emlékezetes eseménynek. Nálunk lett lebonyolítva a lengyel és magyar Cserkészszövetségek V. Konferenciája. Ezen belül néhány vállalkozó cserkész emléktúrán vehetett részt Bagolyházától kiindulva, a Pikuj csúcsát érintve az Uzsoki-hágóig menetelhettünk, ezzel is tiszteletünket adva annak az emléknek, hogy 1939-ben Magyarország ezen a határszakaszon fogadta be azokat a lengyel menekülteket, kik a fasiszta Németország és a kommunista Szovjetunió  által megszállott Lengyelországból étkeztek.

Verőfényes nappal áldott meg bennünket induláskor a Teremtő. Az egybegyűltek, bár nehezen értették egymás nyelvét, szívélyesen üdvözölték egymás a bagolyházi indulópontnál. Nemzeti színű szalagocskákkal díszítettük fel egymás hátizsákját, s így indultunk utunkra.

A fölfelé menet nem volt könnyű, de mi vidáman és kíváncsi várakozással tele róttuk az utunkat. Csodás táj fogadott bennünket, melyet igyekeztünk fénylépeinkkel megörökíteni.

Az első kemény próbatétel a Pikúj 1408 méteres csúcsának megmászása volt, de sikerült. Vidáman sorakoztunk föl egy közös fényképezéshez is. Szomorúan állapítottuk meg, hogy egyesek terepjáró gépkocsikkal hajtanak föl a csúcs tövéig, hatalmas sporteredménynek tartván cselekedetüket.

Rövid pihenő után folytattuk utunkat a hágó irányába. Haladásunkat kissé lassította egyik lengyel cserkésztestvérünk lebetegedése. Az ő hátizsákját fölváltva vittük tovább. Andris, a túravezetőnk, miután elértük első éjszakai táborhelyünket, a beteget lekísérte a hegygerincről. A sátrainkat hamar fölállítottuk, hiszen mindenki nagyon várta már a pihenőt. Szerencsénk volt, hogy a közeli forrásból föltölthettük a vízkészletünket. A gáztűzhelyünknek köszönhetően gyorsan tudtunk meleg ételt is fogyasztani. Andris éjfél tájékában tért vissza a völgyből, egy újabb lengyel fiatalember társaságában. A létszámunk ezek után sem változott. 

Reggel kipihenten ébredtünk, s vidáman folytattuk utunkat. Csodás vadregényes táj fogadott bennünket, s így a fényképezőgépek nem pihenhettek. Este szép táborhelyre érkeztünk. A sátrak fölállítása után ismét jöhetett a megérdemelt vacsora, hiszem napközben csak hideg ételt fogyasztottunk. Az éjjeli pihenés ismét kellemes volt, hiszen több, mint 40 km megtétele volt már a lábunkban

Reggel viszont már az eső zavarta meg táborbontásunkat. Szerencsénkre a közeli erdő szélén akadt egy filagória, aminek tetőzete alatt könnyebben csomagolhattuk el sátrainkat. Még esőben indultunk az Uzsoki-hágó felé, hogy a megbeszélt helyen, a régi háborús temetőnél, találkozgassunk  társainkkal. Itt lett fölállítva az az emléktábla, mely a háborús menekülteknek adott emléket. Hamarosan fölsorakoztunk és ünnepélyesen fölavattuk emléktáblánkat.

Az ünnepet a Vadvölgy Panzióban elfogyasztott ebédünkkel zártuk. Utána busszal indultunk haza, ahol fájó szívvel váltunk el távol lakó társainktól.

Remélem, még találkozunk!

 Jó munkát!

Öcsi bá

Galéria.