Szurkoljunk nekik!

Öt munkácsi diák egy, elsősorban magyarországi középiskolá- sok számára meghirdetett online vetélkedőn mérheti össze tudását, kreativítását, mélyítheti el a demokráciáról szerzett ismereteit. A vetélkedő azonban túlmutat a hagyományos iskolai vetélkedő keretein: a kárpátaljai magyarság élni akarásának és a közösség megtartó erejének példájává vált. A vetélkedő végéhez közeledve az öt fiatallal, Popovics Bencével, Tegze Ágnessel, Kopriva Zoltánnal, Kobály Sándorral és Koroly Dáviddal, valamint mentorukkal, Popovics Pál tanárral beszélgettünk.

– Mit takar a különös elnevezés? 
– Ez egy játékos társadalomismereti verseny középiskolások számára, amelyet a Barankovics István Alapítvány szervezett és hirdetett meg Online Demokrácia Activity néven. A vetélkedő a demokráciákra jellemző állampolgári lét kérdéseit járja körül. A játék kapcsolódik ugyan a politikához, hiszen a politika nem más, mint a közösség ügyeivel való foglalkozás, tehát ebben az értelemben politizálunk, de itt nincs helye a pártpolitikai kampányoknak, a politikai propagandának. A két modulból álló játékos vetélkedő első (online) részében 30 csapat versenyez egymással. Fókuszban a demokrácia hétköznapi, civil társadalmi kérdései állnak. Mi a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola 8. B osztályának diákjai vagyunk, cserkészcsapatunk pedig – melynek mindannyian tagjai vagyunk – II. Rákóczi Ferenc édesanyja, Zrínyi Ilona nevét viseli. Ebből adódóan öt fős a csapatunk a DemokRákóczi nevet választotta. A résztvevő csapatok közül mi vagyunk a legfiatalabbak, és a zentaiak mellett mi képviseljük a külhoni diákokat a vetélkedőn. 

– Milyen feladatokkal, próbákkal kell megbirkóznotok? 
– A verseny első szakasza négy fordulóból állt, melynek során egy-egy tematikát érintve írásbeli feladatokat kellett készíteni, filmeket forgatni és létre kellett hozni, majd folyamatosan frissíteni egy közösségi oldalt, blogot, kép- és videomegosztót. Az első fordulóban egy, a csapatunkat bemutató rövidfilmet készítettünk, a másodikban önkéntes munkát kellett szerveznünk. Ebben a munkácsi kórházmissziós munkatársak is segítettek, melynek során a munkácsi gyerekkorház javára az iskolában játékgyűjtést szerveztünk. A több zsáknyi ajándékot elvittük a kórházba, a beteg gyerekek számára pedig egy délutáni programot, foglalkozást szerveztünk, ahol többek között báboztunk, zenéltünk, játszottunk a gyerekekkel. A harmadik fordulóban egy helyi hősről, közösségük egyik példaképéről kellett filmet készíteni. 

Mi Gulácsy Lajos bácsit, nyugalmazott református püspököt választottuk és egy nagyon kedves kisfilmet forgattunk róla, ami nagyon sok embernek elnyerte a tetszését. Sok helyre elmentünk felvételeket, interjúkat készíteni. Sajnos ennek ellenére, technikai okok miatt csak határidő után tudtuk beküldeni a munkánkat, így nem kaptunk érte pontot, ezért már nem kerülhetünk a legjobb öt csapat közé. Ennek ellenére tovább versenyzünk. Igaz, már csak a közönségszavazatokban reménykedhetünk, amiben számítunk erdélyi testvéreink segítségére is. A negyedik fordulóban pedig a Hackni című érdekes filmet kellett elemeznünk, illetve a csapat munkáját minél szélesebb körben, a média segítségével bemutatniuk.

– Mi lesz a győztesek jutalma? 
– Az öt legjobb csapat és a közönségkedvenc tagjai a verseny végén nagyon értékes nyereményeket kapnak: egy-egy tabletet, e-book olvasót, fényképezőgépet, hordozható merevlemezt, mp3-lejátszót. Ez a hat csapat jut tovább a döntőbe, ami tavasszal, egy demokrácia-tábor keretein belül kerül megszervezésre. Az ott legjobban teljesítő három csapat pedig egy brüsszeli utazást nyer. Tehát elég komoly a tét.

– Milyen élményekkel, tudással gazdagodtatok a verseny során? 
– Nagyon sok új dologgal találkozhattunk a verseny során. Például filmet, interjúkat készítettünk érdekes emberekkel, megismerhettünk sok értékes személyiséget, szép és hasznos önkéntes munkát végezhettünk, közösségi oldalt, blogot kezelhettünk, megtapasztalhattuk a csapatmunka előnyeit, hátrányait, elsajátíthattuk a demokrácia szabályait, hallhattuk Lajos bácsi hozzánk intézett fontos és értékes gondolatait.

– Melyik volt a kedvenc feladat, mi az, amiben úgy érzitek jól teljesítettetek? 
– Mindegyik feladatnak voltak kedves részei. Az első azért kedves számunkra, mert életünk első filmjét csináltuk meg az elejétől a végéig, ami szerintünk elég jól sikerült. De ez az összes filmünkről elmondható, hiszen a zsűri külön kiemelte a filmjeink magas színvonalát. Főleg a Lajos bácsiról készült film sikerült a legjobban, de pont erre nem kaptunk sajnos pontot. A gyerekkórházban való forgatás is nagyon jó volt, mert láttuk, hogy milyen jó örömet okozni. Azt is élveztük, hogy a játékgyűjtésünk az iskolában milyen jól sikerült.

– Hogyan tudtátok megjeleníteni a feladatokban a kárpátaljai magyarság szempontjait?
– Az első részben bemutattuk Munkács nevezetességeit. A másodikban az iskolánkat és azt, hogy mint cserkészek is önkénteskedünk. A harmadikban több magyar közösséget is megjelenítettünk, sőt egy szomorú évfordulót is, amelynek kapcsán az 1944-ben a szovjetek által Kárpátaljáról elhurcolt negyvenezer magyarra emlékeztünk, akiknek többsége sosem tért vissza szülőföldjére. Megmutathattuk, hogy ha kevesen is, de vagyunk, és tevékenykednek még Munkácson magyarok. Számunkra fontos a magyar közösségünk, az anyanyelvünk, a hagyományaink, a közösségünk, a példaképeink.

Forrás: Salló Emőke

http://erdely.ma

A csapatra a http://teddoda.hu/ oldalon szavazhatnak, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a fiatalok elnyerhessék a közönségdíjat.