A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség 10 cserkésze feledhetetlen 3 hetet tölthetett az Amerikai Egyesült Államokban, augusztusban. Beregszászból, Munkácsról, Csapról és Nagyszőlősről a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Jubileumi Nagytáborába indultak a cserkészek. A tábor ötévente várja találkozóra a világ magyar cserkészeit, ahova Kárpátaljáról utoljára 15 éve juthattak el a táborba, Fillmore-ba, a Sík Sándor Cserkészparkba cserkészeink.

Már a repülőút is hatalmas élményt jelentett számunkra, először szálltunk a felhők fölé, először szeltük át az óceánt. Amerikába érkezve rögtön találkoztunk egy ottani magyarral, az útlevél ellenőrzésnél, és azt követően ott tartózkodásunk alatt minden nap megszólított az utcán egy-egy kint élő magyar és szeretettel üdvözölt bennünket. A repülőtérről kilépve elsőként hatalmas felhőkarcolók és a párás New York-i meleg fogadott bennünket, és persze a garfieldi szállásadóink. Az első éjszakát a gyönyörű garfieldi cserkészházban töltöttük. Utunk során láttuk a többi cserkészotthont is, megfigyeltük, hogy mind igényesen, a magyar népi kultúra motívumaival van díszítve.
A Jubileumi Nagytáborba hosszú, hegyekkel tarkított út vezetett, egészen közel jártunk a kanadai határhoz. A klíma hasonlított a Kárpátokéhoz, a résztvevők is mind magyarul beszéltek, így otthon érezhettük magunkat. A 6 résztvevő fiatal a 15 év felettiek altáborába került, mi, vezetők különböző feladatokat láttunk el a tábor idején: őrsvezető, altábori törzstag, programtörzs, médiás. Mindannyian a tábor egy másik oldalát ismerhettük meg. Katartikus élményt jelentett a nagytábor hivatalos zászlófelvonása, ahol 700 cserkész énekelte együtt a Cserkészindulót és a Himnuszt. Az esti nagy tábortűznél közösen énekeltünk népdalokat, játszottunk.

Tíz altáborban folytak a tábor mindennapjai, nemenként és korosztályonként elkülönülve, így az igényeknek és fejlettségnek megfelelő programokat tudtak biztosítani a vezetők. Igyekeztek minél változatosabb és maradandóbb programokkal előállni. A kicsiknél építettek óriáskereket, szaunát, a nagylányoknál volt wellness és szépségápolás tábori módra, a nagyfiúk fokost készítettek. A tábor tíz napja alatt a szervezők megelevenítették II. Rákóczi Ferenc korát, a szabadságharc kezdetét, a sárospataki vásártér hangulatát. Egy tucat korabeli mesterséggel ismerkedhettek meg a résztvevők a vásártéren és kipróbálhatták ügyességüket is. A hagyományőrzés szintén kiemelten fontos eleme volt a tábornak, a táborozók naponta néptánc- és népdaloktatáson vettek részt, esténként pedig táncházakban mulathattak. Vasárnaponként pedig misén és istentiszteleten vehetett részt ki-ki saját felekezete szerint.
A tábor elején a főurak meggyőzték Rákóczit és a kételkedő nemeseket, hogy álljanak a szabadságharc élére, elkezdődött a toborzás, a harci gyakorlatok. Közben a labancok még sanyargatták és elnyomták a népet, de a kurucokkal már készültünk a harcra. Ennek egyik állomása volt a közeli Letchworth parkban megtartott akadályverseny, ahol elméleti és gyakorlati feladatokban mutathatták meg a kis kurucok képességeiket. A hadigyakorlatok során volt birkózás, vívás, ágyúlövés, falmászás és kötélpálya. A kurucok portyára indultak Lengyelországba, hogy elvigyék Rákóczinak a kincseit. Másnap mindannyian élményekkel tele, épségben érkeztek vissza a táborhelyre.
A tábor zárónapja és csúcspontja a nagy kuruc-labanc csata volt, melynek során beizzították a kurucok az ágyúkat, felsorakozott egymással szemben a résztvevőkből álló kuruc sereg, élükön Rákóczival és a vezetőkből, valamint vendégekből álló labancok hada. A lisztbomba-küzdelemben a labancok alulmaradtak és elmenekültek. A győzelmet Esze Tamás és menyasszonya, Anna lakodalmával ünnepeltük, ahol volt vőfély, kikérés, búcsúztatás, esketés, néptáncbemutató, sült kolbász és tánc kifulladásig.
A tábor zárásaként csoportkép helyett a 700 résztvevővel egy drónfelvétel segítségével, alakzatba rendeződve a következőket rajzoltuk ki: „JUBI 2015”, „Sík Sándor Cserkészpark”, és végül Rákóczi arcképét. A tábor élményei az emlékezetes pillanatok, fényképek, új barátságok, felejthetetlen programok révén örökké megmaradnak bennünk. Mindannyian sok tapasztalatot, ismeretet szereztünk az ott töltött tíz nap alatt.
A Jubileumi Tábor után New Yorkban tölthettünk el öt csodálatos napot; a város egy színes kavalkád, sokféle stílussal, kultúrával, látnivalóval. Szállásunk a New York-i Magyar Házban volt, ahol élvezhettük a helyi magyarok vendégszeretetét. Az épület Manhattan belvárosában, a Central Park közelében és az egykori magyar negyedben található. Az ott töltött napok alatt belekóstoltunk a felhőkarcolókkal teli, nyüzsgő, fénylő nagyváros világába, elsőként a legforgalmasabb Times Square-nél bámészkodtunk. Láttuk, amit turista nem hagyhat ki, a Szabadság-szobrot. Végigsétáltunk a tőzsdézők Wall Street-jén, majd a színházakkal teli Broadway-n, fotózkodtunk rendőrökkel és sárga taxival. Megemlékeztünk az egykori World Trade Center emlékművénél is. Helyén szökőkutat alakítottak ki, melyen az áldozatok nevét is feltüntették.
Rengeteget sétáltunk a Central Park hűsítő zöldjében, ahol pihenő emberekbe, játszadozó gyerekekbe vagy komolyzenét játszó utcazenészekbe botlottunk, de lehetett ott óriásbuborékot eregetni vagy zsonglőrködni is, majd baseballmeccsbe csöppentünk. Átsétáltunk az ikonikus Brooklyn-hídon, barangoltunk a kínai és az olasz negyedben, ahol valóban megelevenedik egy kis Itália vagy Kína. Régi korok világába csöppentünk a Természettudományi és a Metropolitan Múzeumokban. Volt, akit a dinoszauruszok érdekeltek, másokat az ókori görög szobrok, az egyiptomi piramisok vagy épp a modern művészet, esetleg a csillagászat. Végül pedig kirándulásunk utolsó estéjén a Rockefeller Center tetejéről csodálhattuk meg a várost még világosban, naplementében, majd pedig éjszakai fényében. Vakációnk során nem hagytuk ki a New York-i metrózást, hotdogozást és hamburgerezést, az amerikai kávét, szökőkútban pancsolást és óceánban mártózást. New York-i tartózkodásunk egyik fénypontjaként pedig a munkácsi származású, amerikai műgyűjtő és üzletember, Pákh Imre látott vendégül minket otthonában, amiért köszönettel és hálával tartozunk neki.
Köszönet a lehetőségért és az élményért a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségnek és persze a szülőknek az utazás és táborozás költségeinek támogatásáért. Külön köszönet a garfieldi, New Brunswick-i és New York-i magyar cserkészszülők vendégszeretetéért a tábor előtti és utáni időszakban.

Jakab Annamária, st
kárpátaljai kontingensvezető