Összetartozásunk Tüze a Vereckei hágón

2020. június 4-én valamennyi magyar 20:20-kor egyszerre emlékezett meg a száz évvel ezelőtti trianoni békediktátumról, amely rányomta bélyegét több millió magyar ember életére, köztük a miénkre is.

Ezen a napon indultak útnak a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség csapatainak vállalkozó jelentkezői, hogy a Vereckei-hágón gyújtsuk meg mi is Összetartozásunk tüzét. A helyszínre érkezve megraktuk a tüzet, s bár nagyon borult volt az időjárás, szerencsére az eső nem kapott el minket. Mikor az óra 20 óra 20 percet ütött, együtt gyújtottuk meg a tüzet s énekeltük el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Ott állva a hágó tetején mindnyájunk szíve egyszerre dobbant, nem tudnám hasonlítani semmihez azt az érzést, amit akkor ott éreztünk. Sokat álltunk még a tűz mellett így együtt: népdalokat énekeltünk, majd végül a Szellő zúg távol c. népdallal zártuk le ezt a napot, ahogyan azt minden cserkésztáborban tábortűz után szoktuk. A hágóról láttunk még néhány helyet, ahol szintén fellobbantak a tüzek, jó volt látni, mennyi Kárpátalján élő magyar viseli szívügyén a mozgalmat.

Méltó helyen, méltóan emlékeztünk meg így együtt meghitt, családias légkörben. Úgy vélem, hogy sokakat elgondolkodtatott az esemény, s erőt adott, hogy a nehéz helyzetekben is tudjunk arra gondolni, hogy bár határon túl élünk, de magyarként, magyar közösségben összefogással bármi sikerülhet. Egyedül rajtunk múlik megmaradásunk.